Arany János: Zách Klára
Valószínűleg senki előtt nem ismeretlen a címben megjelölt mű. A témája egy megtörtént történelmi eseményt dolgoz fel. Hogy mi lenne ez? Nem kell sokáig mennünk a kutatásban.
„1330. április 17-én hajtotta végre híres merényletét Zách Felicián, aki a krónikák szerint karddal rontott az ebédhez készülődő uralkodói családra, és magát Lokietek Erzsébet királynét is megsebesítette. Károly Róbert (ur. 1308-1342) később szörnyű bosszút állt a támadásért: Felicián fiát és egyik leányát lefejeztette, unokáit a rodoszi johanniták kezére adta, másik leányát, Klárát pedig elrettentésképpen megcsonkítva hurcoltatta végig az országon.”
„…Felicián észrevétlenül belopózva odalépett a király asztala elé, és éles kardját kirántva hüvelyéből, veszett kutya módjára heves támadással könyörtelenül meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. […] A király jobb kezén […] könnyű sebet ejtett, szentséges királyné jobb kezének négy ujját […] azon nyomban levágta.”
(Részlet a Képes Krónikából)
Ezt a részletet bizony Arany balladája is hűen megtartotta.
A merénylő a Zách – vagy Záh – nemzetségből származott, akiknek földjei javarészt Nógrád, Heves és Gömör megyében voltak. „Feliciánról az első adatunk 1275-ből származik, amikor – egy oklevél tanúsága szerint – a Zách-fivérek megosztoztak egy birtokon nagybátyjukkal, Zách Jób pécsi püspökkel. A fiatal nemes később Csák Máté szolgálatába szegődött, és Károly Róbert országegyesítő harcai idejére már magas pozícióba juthatott, ugyanis 1308-ban részt vett a felvidéki önkényúr és Gentilis pápai legátus kékesi találkozóján, később pedig oroszlánrészt vállalt az esztergomi érsek és a veszprémi püspök birtokainak dúlásában. Károly Róbert 1315-ben megpróbálta maga mellé állítani a nemes urat, ám Zách Felicián nem hajlott kérésére, így összes földbirtokát elveszítette. A férfi aztán három évvel később meggondolta magát, és elpártolt Csák Mátétól, így új uradalmakat kapott, majd 1326-ban elnyerte Sempte várnagyi tisztségét, illetőleg szabadon bejárhatott a király visegrádi palotájába. Zách Felicián csillaga azonban az 1320-as évek végén, a sikeres országegyesítés után váratlanul hanyatlásnak indult, hiszen Károly Róbert az oligarchák leverése után már nyugodtan megszabadulhatott azoktól, akikben kevésbé bízott meg. Érthető módon a Csák Mátétól elpártolt Zách Felicián is ebbe a csoportba tartozott, így aztán a király két évvel az adományozás után visszavette Semptét, és – miként a Képes Krónika is utal rá – még számos címétől megfosztotta az idős nemes urat. Ezek az események azért kiemeltek, mert a merénylet táptalajául szolgálhattak. A Képes Krónika leírása szerint Zách Felicián 1330. április 17-én váratlanul megjelent a visegrádi palotában éppen ebédre készülődő uralkodónál, és karddal a királyi családra támadt. A merénylő először Károly Róbert kezén ejtett könnyű sebet, majd Lokietek Erzsébet királynéra támadt, és levágta a gyermekeit védelmező asszony négy ujját. Az uralkodó szerencséjére a hercegek nevelői a család védelmére keltek, a tudósítások szerint azonban mindketten halálos fejsérülést szereztek a vadul hadakozó Feliciántól, akit végül Erzsébet al-étekfogója tett ártalmatlanná. A merénylőt a terembe nyomuló vitézek össze-vissza vagdosták, Károly Róbert azonban nem elégedett meg Zách Felicián rettenetes halálával.1330. május 15-i ítéletével harmadíziglen állt bosszút a gyilkossági kísérletért: a nemes úr fiát és annak szolgáját lovak farkához kötve gázoltatták halálra, Zách idősebb leányát lefejezték, annak férjét, Kopajt fogságba hurcolták, gyermekeiket pedig a rodoszi lovagok kezére adták. Zách Felicián másik leányát, Klárát, aki addig Erzsébet királynő udvarhölgyei között szolgált, arcán és kezén megcsonkították, és elrettentésként lovon hurcolták körbe az országban.”
Ezen részletek közül pedig már sok ismerős lehet Arany ismert balladájából. Ám a kérdés nyitott marad, vajon tényleg azért történt a merénylet, hogy Felícián bosszút álljon családja csorbult büszkesége miatt? Ugyanis egyes beszámolók szerint már jóval az eset előtt is tudatában volt az erőszaktételnek, melyet Kázmér, lengyel herceg követett el. „E történet hitelét az is gyengíti, hogy Klára még hónapokig – egészen a merényletig – az udvarhölgyek között maradhatott, ami a valóságban nem fordulhatott volna elő. De mi lehetett akkor az indíték? Felmerülhet az összeesküvés gyanúja is, a támadó azonban – főleg fegyverforgató tudásához képest – túlságosan ügyetlenül hajtotta végre a merényletet, lehetőségeihez képest könnyű sebeket ejtett a királyi családon. Létezhet az eseményekre egy harmadik fajta magyarázat is, ám ezt az összeesküvés-elméletek kedvelői bizonyára fenntartással fogadják majd: lehetséges, hogy Zách Felicián egyedül követte el a merényletet. Indítéka leánya megbecstelenítése nélkül is akadt, hiszen látványosan kiesett Károly Róbert kegyeiből; adott esetben még azt sem lehet kizárni, hogy emiatt részt vett egy királyellenes összeesküvésben, annyi azonban bizonyos, hogy annak kiagyalói nem olyan ügyetlenül akarták megölni az uralkodócsaládot, ahogy arra Felicián 1330. április 17-én kísérletet tett. Az tehát a legvalószínűbb, hogy ezen a napon az ősz nemes úr – esetlegesen az alkohol okozta mámorban – pusztán a véletlenek összjátéka nyomán, indulataira hallgatva ragadott fegyvert Károly Róbert ellen, amiért később családjával együtt keserves árat fizetett. “
Ám ezzel a politikai szállal Arany János egyáltalán nem kívánt foglalkozni.
Felhasznált irodalom:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1330_aprilis_17_zach_felician_merenylete_karoly_robert_ellen/