Arany János 1856-ban, a nagykőrösi korszakában írta a kétszólamú történelmi balladáját. A vers Drégely várának 1552-es török ostromát mutatja be. Szondi György a reformkori balladaírás legendás témája, jellemző rá a mártíromság, a heroizmus és a hazaszeretet. A Szondi két apródja arra keresi a választ, hogy az elbukás utáni hétköznapokban milyen magatartást kell folytatni a gyászolóknak, a háborús túlélőknek és köztük a költőknek is. Az elbeszélő feltünteti a balladai cselekmény kezdetének idejét, és utal az előzményekre is. A Szondi két apródja Gyulai Pál szerint "A hűség és hősiesség balladája". Az apródok a hűség és Szondi a hősiesség jelképe. A mű egy várkapitányt apródjainak lojalitását a török csábítással szemben mutatja be. Az elsőtől a negyedik versszakig a helyszín, a "fent és lent" jelképes erejű. A műben fellelhető időbeli ellentét - melyben az apródok a múltat idézik fel, Ali szolgája pedig a jelenről beszél - egyben két erkölcsi világ, értékrend szembenállása is. Párbeszédes a forma de nem jön létre valódi párbeszéd.

​

Felhasznált irodalom:

A magyar irodalom története, Szerk. Klaniczay Tibor, Kossuth Könyvkiadó, 1985, 185. o.