Mint apámnak

​

Soká' eszméltem csak fel

Megfigyelésem okára,

Hogy biliárd közben miért nem

Figyeltem újdonsült komámra.

 

A férfi, aki teljes

Érdeklődésemet elnyerte,

Hasonlatos volt egy rég

Elment emberre.

 

Zúzott bütykei,

Üres tekintete;

Megbánást sem mutató

Világnak szemete.

 

Nem kéne követnem, megállni

Már végképp nem tudok;

Ökleiről való

Sötét gondolattól bénulok.

 

Kit vertél te

Azzal a kézzel?

Csaknem egyszem fiad,

Kinek kezét törted széjjel?

 

Örjöngő düh fortyog

Már bennem,

Mégis csendben haladok,

El kell viselnem.

 

Kezem ökölbe szorítva,

Léptek után léptek.

Minden pillanattal

Egyre közelebb érek;

 

De cipőmnek egyre

Sűrűbb kopogása;

Vagy csupán egy megérzés

Röpke villanása

Végett megfordul,

S szemembe bámul;

Majd rémült, nagy szeme

ijedten rándul;

 

Lendül a karom,

Majd arca a földet üti.

Ajkam kopasz tarkóját

Nedvesre köpi.

 

Az indulat vezérel, tudom.

De mégis oly jó!

Gerincének morzsolása

Majdhogynem nyugtató.

 

Lehajolok, megfordítom a

Szerencsétlen öreget,

Mely kérően tekint rám,

Míg én előhúzom tőrömet.

 

-M..miért?

Ez felel meg utolsó szavának.

Mocskos szívét pedig úgy gyógyítom,

Mint apámnak.

​

Készítette: T.I.