Kérsz? Köszi, de nem
– Kérsz cigit?
– Tudod, hogy lassan fél éve, hogy nem dohányzom...
– Tudom, de hátha meggondoltad magad.
– Tudod, nem valami nőies!
– Na, kevesebb iróniával, kérlek!
– De így van, nem?
– Semmi sem nőies... Kezd már egy kicsit unalmas lenni...
– Mire gondolsz?
– Nem is igazán azzal van bajom, hogy mi nőies és mi nem. Hanem azzal, hogy lány vagyok és a szülésen kívül nagyon másra nem tartanak. Ellenben, ha fiú lennék...
– Mit tettél abba a cigibe?
– Nem érted?
– Nem igazán...
– Na, figyelj... Szerinted az nőies, ha fogok egy üveg bort, leülök valahová pár haverral és megiszom?
– Nem kifejezetten...
– Na, most képzeld el ugyan ezt a szituációt, csak fiúval. Sokkal reálisabb, nem igaz?
– Igen. De még mindig nem értem...
– Ha fiú vagy, sokkal több dolgot megtehetsz anélkül, hogy valaki odamenne hozzád azzal, hogy "bocsi, de ezt neked nem illik". Ha egy fiú káromkodik, az nem baj, ha én teszem akkor rögtön jön, hogy lány vagyok, ne káromkodjak. Nem szeretek lánynak lenni. Elvárják, hogy mindig csinos legyek, furán néznek rám, ha nincs nyolc tonna smink az arcomon, vagy, ha fogom magam és leülök a földre. Na meg ott a kedvencem... Ha fiúkkal lógok két dolog lehetek: örömlány vagy meleg. Persze, ez fordítva nem így van. Ha egy fiúnak sok barátnője van, az nagyon menő. Nőként bénának néznek egy csomó dologhoz. Én ne vezessek, mert lány vagyok, nem értek hozzá. Én nem ihatok például whiskey–t anélkül, hogy ne találnám szemben magam a döbbenettől tágra nyílt szemekkel, hiszen az "tipikus férfi ital" én meg lány. Sokszor úgy csinálnak, mintha csak azért, mert lány vagyok, egy szöget nem tudok beleverni a falba. Mindig én vagyok az életképtelen, akire vigyázni kell, aki nem tudja megvédeni magát... Volt már nem is egy olyan alkalom, amikor épp nem figyeltem és megkérdeztem egy fiús társaságtól, akikkel voltam, hogy mi a téma és azt a választ kaptam, hogy "Te úgy sem értenéd… Lány vagy!" Érted már, mire gondolok?
– Nem. Vagyis de. Értem, miről beszélsz. Tudom, hogy a női nem számít a gyengébbiknek - amit mondjuk ha fizikai erőnlét szempontjából nézünk... Nem hiszem, hogy sok segítség lennék amikor a zongorát fel kell cipelni a 10.–re. De most ha eltekintünk a fizikai erőnléttől... Na igen, itt van, amit nem értek. Mármint... Van egy csomó nő, aki egyedül neveli a gyerekét, ami akárhogy vesszük, nem egyszerű feladat. Ha már anya vagy, egyszerre kell tudnod odafigyelni a gyerekedre, a férjedre, miközben telefonálsz a főnököddel és a vacsorát csinálod. De most, ha nem is vagy anya... Mosollyal az arcodon mászkálsz mindenhová, miközben úgy érzed meghalsz, mert épp piros betűs napokat tartasz. Sokszor betegen is elmész dolgozni, mondván: "Ez csak egy kis megfázás. Sok tea és elmúlik." Egész nap képes vagy tűsarkúban mászkálni, mert csinos, de legbelül legszívesebben levágnád a lábad, annyira fáj. Ha már a fájdalomról beszélünk... Azt hiszem, a jóisten nem véletlenül bízta a nőre a szülést...
– Ez mind tény. Nőnek lenni szívás... Nem is nőnek lenni, mert azzal még nem lenne baj. A szívás inkább az a része, hogy rengeteg férfi nem tekint egyenlő félként a nőkre.
– Pedig szerintem nem sok a különbség... Mind a két nem iszonyat hisztis tud lenni és azt hiszik, felsőbbrendűbbek a másiknál. Elég szomorú, de engem teljesen hidegen hagy, hogy csak azért, mert lány vagyok, meg kell felelnem az elvárásoknak, különben furcsán néznek rám... Nézzenek csak, azért van szemük... Ez is olyan, mint a cigi...
– Tiszta szívás?
– Nem... Ebből sem kérek.
Készítette: F.E