Mesélő:
Jaj, gyerekek…
Fárasztó ez az időutazás egy ilyen öreg bárdnak, mint én…
Jobban tetszett az élet a 15. század közepén!
Már azt is elfelejtettem, miért jöttem ide,
A 21. század őrült éveibe.
Képzeljétek, sétálok az utakon, próbálok elvegyülni,
S egyszer csak odajön egy ifjú…
„Szabad-e egy szelfit lőni?”
Kérdése meglepett, furcsa volt a fiú…
Valaki:
Hé, öreg! Siess már!
Túl sok dolog vár!
Nem érünk rá egész nap,
Csináljuk hát mihamarabb!
Várják már a történetet, csak nézz rájuk!
Mesélő:
Jah… Ennyi unott arcot ritkán látok…
Valaki más:
Csak mesélj, öreg!
Mesélj hát!
Mesélő:
Jól van, lányom, hagyjál már!
Nem hiszem el, ezek a fiatalok…
Már el se mesélhetem, hogy a szelfi lövés valójában nem ölés?!
Pedig szerintem érdekes, hogy…
Tömeg kintről:
ÖREG!
Mesélő:
Jól van már!
Na, lássuk csak… *elővesz egy papírt*
Elmondok egy történetet… *pár pillszün.*
Ez így nem lesz jó… *szétnéz*
Hé! Te bárd! Te ott, a lanttal!
Bárd:
Én?
Mesélő:
Igen!
*bárd be*
Ülj le i… Rajtad meg mi ez a gúnya?
Bárd:
Tetszik? Nemrég vettem a piacon! Azt mondta a kereskedő: „Occo, occo, kici, nem dága, venni meg!” Szerinte ez divatos, gondoltam megveszem…
Mesélő:
Jól van fiam… *meglöki a bárdot, bárd leül.* Ülj le ide, zengj egy nótát!
Valami alkalomhoz illő melódiát!
*gitár: refr.+ intr. lehúzással*
Akkor még egyszer…
Elmondok egy történetet…
De ehhez kell a segítségetek!
Menjünk vissza a múltba,
Egészen a reneszánsz korba!
*felnéz a papírból* Képzeljetek el egy kastélyt!
A kastélyt gyertyák és fáklyák világítják,
A nemesek kocsija közelít.
Bűzlik a ragyogás és hanyatlás,
A két bárd kardja nekik sírt ás.*a közönségre néz *
Ha értitek *kacsint*
A bárdok már készek a harcra,
Bár ezt a nemesség nem tudhatja,
A kegyetlen vég közeleg,
Az ifjú bárdokat, ez nem hatja meg!
*bárdok be*
Bárdok egyszerre:
Mi vagyunk a nép
És igazunk van
Hogy harcolunk
Egy független életért.
Miénk az erő,
A hatalom
És fel fogunk állni,
Mert el nem nyomhat zsarnoki uralom!
*bárdok leülnek a zenész mellé és csatlakoznak hozzá*
Mesélő:
Izzik bennük a vágy,
Hogy megmentsék a hazát.
Ha másképp nem, hát így teszik,
A nemeseket táncba viszik.
Kik nem is sejtik talán,
Hogy az esti mulatság során,
Érvénybe lép a bárdjaink jeligéje:
Bárdok egyszerre:
Ez lesz a királyok utolsó estélye!
Mesélő:
Kezdetét veszi a bál.
A nemesek egyenesen a kelepcébe sétálnak.
Bárdjaink gyülekeznek, egy percet sem várnak.
Ahogy a tánc tempója fokozódik,
Csatlakoznak a körhöz, ettől egyikük sem ódzkodik.
Fekete köpenyben, kardjuk a kezükben
A szívük tele akarattal, bátran harcolnak
Életük utolsó éjszakáján az uraknak.
Ezen a gyilkos, vérengző báléjjelen!
Bárd:
Hősök vagyunk
Az éj hősei
Készek vagyunk mindörökké élni.
Istenünk vezetett minket keresztül a harcon
Egyre tovább
Egyek vagyunk a magunk módján!
Mesélő:
A nemesek a földön fekve,
A bárdok a tánctermet kémlelve.
Senki sem él, kivéve egyet:
Az uralkodót, ki reszketve várja a közelgő halált.
Lány:
Ő az enyém!
Fiú:
Felejtsd el!
Fejed veszem, ha csak megkarcolod!
Az én ötletem volt az egész, én ölöm meg az uralkodót!
Király:
ÁLLJ! *szünet* Állj… Állj!
*két bárd megáll és döbbenten néz*
Király:
Maguk nem ezt a droidot keresik!
Lány:
Te, ennek mi baja?
Fiú:
Hagyjad… Agyára ment a vagyona…
*Két bárd vállat von, a királyt leszúrják*
Lány:
Megcsináltuk!
Fiú:
Meg biza’
Lány:
Öröm tánc?
*fiú bólint; örömtánc*
Fiú:
Ez nem jó, kéne zene…
Lány:
Hm… Hé! Te bárd!
Bárd:
Én? Én!
Lány:
Tudnál táncunkhoz valamit zenélni? Amolyan boldogságot sugárzó zenét!
Bárd:
Hogyne!
Fiú:
Komolyan?
Bárd:
Abszolút!
Mesélő:
A két bárd boldogan táncolt,
Örültek a sikernek,
De ami ez után következett,
Arra számítani nem lehetet.
Lány:
Te, ezek még élnek!
Fiú:
Dehogy élnek! Agyadra ment a köleskása vagy mi?
Lány:
De mondom, hogy az megmozdult!
Fiú:
Megbolondultál? Ne olvass ennyi Tinódit, túl élénk a fantáziád!
Lány:
De… *Fiú megragadja alány vállát és idegesítően közel belemászik a lány arcába*
Fiú:
Nem… Már nem mozognak! Bolond kis bárd…
*fiú vállát megütögetik*
Igen? *fiú lazán megfordul, majd elsápad*NEM!
EZEK ÉLNEK!
Lány:
Na neeee… Komolyan?
Fiú:
Abszolút!
Zombi:
Mizuuu? Figyu, tudom, hogy voltak nézeteltéréseink és most lyukas a májam, de… Hallgassatok meg minket kérlek!
Fiú:
MEGŐRÜLTÉL?! Előbb ölöm meg magam, minthogy titeket hallgassalak!
Lány:
*vállat von*Hallgatom!
Fiú:
Te…? Hát te nem vagy normális!
Lány:
Csend már! Ha már egyszer nyilvánvaló, hogy bolondok vagyunk… Legalább hallgassuk, meg mit akarnak!
*Egyik nemes előlép*
Nemes1:
Hát kezdem én a sort.
Fiatal nemes kisasszony volnék.
Alig múltam 16, de már volt szeretőm, nem is egy,
12 évesen kezdtem, sosem szégyelltem.
Most itt állok holtan, bűnöm bevallottam,
Egy kérdésem volna csak: *közönségre néz*
Minek neveznétek ti a mai nap?
Nemes2:
Ha már az ilyesfajta bűnöknél járunk, most én jövök!
Nem volt szerelem, nem volt vonzalom, nem volt semmi,
Egy éjszaka és szinte csak ennyi.
Legjobb barátnőm kedvesével történt az esett
Eközben párom engem otthon keresett.
Fényderült mocskos titkomra,
Ezért vagyok most én is hulla.
A kérdést én is felteszem, hisz ez ma este elengedhetetlen *közönségre néz*
Minek neveznétek engem?
Nemes3:
Azt hiszem nekem is itt a helyem köztetek hölgyek.
Az én bűnöm a fiatalok iránti túlzott érdeklődésem.
Nem tanítok nekik semmit, nem is utat mutatok,
Erőszakkal gyermekeket megrontok.
Ezért lesújt rám bárd kardja, ez a büntetés.
Mondd hát nép! *közönségre néz*
Minek neveznél?
Nemes4:
Kedves lányok, ha nem bánjátok, témát váltok.
Az én bűnöm nem más, mint a drogok.
Életemet így éltem le, most nem vagyok több mint bárki.
Halljuk hát… *Közönségre néz*
Engem minek mondanátok ti?
Zombi:
Csatlakozom barátom, én bűnöm is függőség!
Alkohol minden álmom, nem érdekel más folyadék.
Pénzem van rá, megtehetem, hisz nemes vagyok,
De a halálban mit ér a vagyon, ha egyenértékűk vagyunk?
Hát feleljetek kérdésemre *közönségre néz*
Mit mondanátok e nemes emberre? *magára mutat*
Nemes5:
Kérem hölgyek, urak segítsenek!
Nekem miért kellett meghalnom veletek? Bűnös lélek volnék?
Tán bűn volna, hogy szép vagyok, okos, kedves és mindent megkapok?
Miért súlyt-e szép hölgyre bárdok kardja, akinek a legfőbb bűne, hogy nincsen vétke?
Édesanyám! Édesapám! Vagyonos család vagyunk, vegyük hát vissza életünk!
Nem érhet halál, amíg nem próbáltam ki azt a kütyüt ott! Azt a telefont! *közönségre mutat*
Egész nap csak nyomkodnám, nem számít, hol vagyok, kikkel, illik vagy sem.
Nekem tetszik, és ahogy látom, most mindenkinek olyan van!
Apám! Vedd meg most! Nem halhatok a nélkül! Unatkozni fogok a túlvilágon menci unaloműzők nélkül!
Kérdem én is, bár egyéniség volnék, nem szeretem követni a tömeget,
Mondd hát nép! *közönségre néz*
Mi’jelzőt aggatsz e csinos lányra? *magára mutat*
Mesélő:
Haladtak sorban a holtak,
Mesélték az egyéni sztorijukat.
Mind bűnös lélek, más bűnbe esett.
Végül a király is felemelkedett.
Király:
Népem! Bárdok! Hölgyek, urak, ifjak, fiatal lányok!
Nem körítek, nincs magyarázkodás, nem is szükséges…
Az én bűnöm egyszerű, mint a mákos rétes!
Bár a rímelésben rossz vagyok, kifejezetten jó tolvaj vagyok.
Számtalan adóm felesleges, az állam pénzének egy része saját zsebbe megy.
Nem is kell tovább részleteznem a bűnöm.
Halljam hát az ítéletet *Közönségre néz*
Minek tartotok engemet?
Fiú:
Nem hiszem el! Ez nem igaz! Nem történhet meg! Hiszen ezek halottak!
Lány:
Nyugalom!
Fiú:
Nem! Ez nem normális! Megbolondultam volna? Nem… Nem lehet… Nem történhet meg!
Zombi:
Halljunk hát titeket! Mi a ti bűnötök?
Lány:
Nekem? Semmi! Igazságszolgáltatás. Megbékéltem tettemmel, nem óhajtok belebolondulni.
Fiú:
Bolond… Bolond… Bolond volnék? Bűnös lélek?! Nem… Nem lehetek! NEM NEMNEM! *holtan esik össze*